EGYENRUHÁK Felderítő téli öltözetben 1943-44 Az első oroszországi tél tapasztalatai rádöbbentették a hadvezetést arra, hogy a honvédség ruházata nem felel meg a téli hadviselés által támasztott követelményeknek. A közép-európai időjárási körülményekre tervezett béleletlen posztó köpenyekben halálra fagytak a katonák, a tábori sapkák lehajtható fülvédője nem sokat ért -30-40 fokban. Ezért a legkülönfélébb hideg elleni kiegészítő védőcikkek sürgős bevezetését rendelték el. A meleg flanel alsóruházat, kötött fejvédők, háromujjas kesztyűk, kötött érmelegítők, bokamelegítők, bőr, szőrme-, sőt papírszövet mellények, kucsmák és szőrméssapkák (ez utóbbiak a szovjet hadsereg "usankáinak" másolatai voltak) előállítása mellett egy, a harctéri körülmények között is használható téli ruházat bevezetését is tervbe vették. Olyan öltözékre volt szükség, mely nem gátolja a mozgást, amellett, hogy melegen tart; a keleti front legjellegzetesebb hideg elleni védőcikkei - az őrbunda és a botos - kizárólag felállított őrök számára voltak alkalmasak, ezekben mozogni nem nagyon lehetett. További követelmény volt a leendő téli öltözékkel szemben a megfelelő álcázás biztosítása is, hiszen a tábori barna ruházat a téli körülmények között egyáltalán nem olvadt a havas tájba. Létezett ugyan egy fehér vászonból készült - béleletlen, a felöltött teljes ruházat és felszerelés fölött viselendő - kétrészes hóruha is, illetve aki tehette, zsákmányolt lepedőkből készített magának hóleplet, de célszerűnek látszott egy olyan öltözék kialakítása, mely egymaga képes az összes támasztott követelmény kielégítésére. A gyorsaság érdekében elvetették a saját fejlesztés ötletét és kész mintáért a németekhez fordultak, akik az első oroszországi tél katasztrofális következményein okulva, 1942 telére szintén igyekeztek megfelelő téli ruházattal ellátni a keleti fronton állomásozó csapataikat. Az új öltözéket hivatalosan 1942 M kétrészes paplanruha névre keresztelték, s gyakorlatilag teljesen a német téli ruházat mintájára készült. (Mellesleg a németek a steppelt téli ruházat ötletét a fülessapkával együtt a szovjetektől lesték el.) A kétrészes, kifordítható (egyik oldalon fakózöld, másik oldalon fehér) öltözet kellő melegérzetet és mozgásszabadságot biztosított viselője számára, ezért a felderítők különösen kedvelték. A képen látható honvéd paplanruhájához fehérre meszelt 35 M rohamsisakot visel, bár öltözetét már zöld oldalával kifelé vette fel (a fehér oldal természetszerűen nagyon hamar piszkolódott). A rohamsisakok fehérre festése szintén elterjedt szokás volt a téli időszakban, a legtöbb katona nem fárasztotta magát azzal, hogy fehér vászonból valamiféle sisakhuzatot készítsen. A kétrészes hóruhán, illetve a paplanruhán is megtalálható csuklya pedig erősen rontotta a hallást, illetve a perifériás látást, ezért a katonák nem is nagyon használták. A sisak alatt kötött gyapjú csősállal (korabeli hivatalos elnevezése: hósapka) oltalmazza magát a hideg ellen. (Kiegészítő védelemként a különféle, téli hadviseléssel foglalkozó utasítások a rohamsisak szalmával vagy újságpapírral való kibélelését is ajánlották.) Ilyen hósapkák honvédségi megrendelésre is készültek, tábori zöld színben, de rengeteg civil eredetű, házilag kötött holmi is kijutott a frontra a téli segélyakciók keretében. A paplanruha csuklyás kabátját elöl egy sor recézett barna műanyag gomb zárja (a fehér oldalon a gombok is fehérek), alsó részén két bevágott zseb, gombolható zsebfedőkkel. A kabáton rendfokozati jelzést nem viseltek. Nadrágja egy másik ruhakészletből származik. Megfigyelhető, hogy tűzése sűrűbb, mint a kabáté (többféle tűzéssűrűségű öltözettel találkozhatunk, ezek feltehetőleg gyártási variánsok). A paplanruha sajnos meglehetősen "ritka vendég" volt honvédeink körében, rendkívül kevés készült belőle, s még kevesebb jutott el a frontra, a harcoló alakulatokhoz. Bakancs helyett a háború második felében egyre jobban elterjedő utászcsizmát viseli, az eredetileg nyersszín (húsos oldalával kifelé fordított bőrből készült) lábbelit feketés-barnára boxolva. Felszerelését - egy rövid felderítő vállalkozásra készülva - a lehető legkevesebbre korlátozta, még kenyérzsákját és kulacsát is hátrahagyta. Fegyverzete 1939 M Király géppisztoly, a 6 tartalék tár számára tervezett, vastag vászonból készült, bőrrel szegett táskával, rohamkés, melyet az első világháborúban használt rohamkések mintájára, a lehető legegyszerűbb kivitelben készítettek, kétoldalt élezett pengével, egyszerű fa nyéllel, vasbádog hüvellyel. (Akár az is elképzelhető, hogy apja első világháborús emlékként megőrzött rohamkését hozta magával.) Nyakában Vécsey-kézigránátokból fűzött kézigránátköteg, ("Tizedes és a többiek") stílusban.