Angol marsall. Harcolt az elsõ világháborúban, 1914-ben súlyosan megsebesült. 1939-40-ben hadosztályparancsnok Franciaországban, végig harcképes állapotban maradt egységeit Dunkerque-nél evakuálják, õ maga az utolsók között hagyja el a hídfõt. 1940-42 között Angliában lát el parancsnoki feladatokat. 1942 augusztusától Auchinleck utódaként az észak-afrikai 8. brit hadsereg parancsnoka. (Az eredetileg erre a posztra kiszemelt Gott tábornok kinevezése után néhány nappal elesett.) Katonái éppen ebben az idõben kaptak erõsítést és új felszerelést, ráadásul ez egybeesett a németek ellátási gondjainak növekedésével. A késõbbi gyõzelmekhez mégis szükség volt "Monty" kiváló parancsnoki erényeire is. A sivatagi háború fordulópontjaként emlegetett el-alameini ütközetben legyőzte Rommelt. A szövetségesek észak-afrikai partraszállását követõen a britek a Patton vezette 7. amerikai hadsereggel együttműködve 7 hónap alatt felszámolták a tengelyhatalmak afrikai csapatait. 1943-ban Szicíliában és Olaszországban vezeti harcba katonáit. 1944-ben visszahívják, hogy vegyen részt az európai hadmûveletek tervezésében. A normandiai partraszállás kezdetétől július végéig a szövetségesek szárazföldi csapatainak parancsnoka Eisenhower irányítása alatt. Később a szövetséges front balszárnyán harcoló 21. hadseregcsoport vezetője. A háború után brit vezérkari fõnök, illteve az európai szövetséges erõk parancsnokának helyettese. Rendkívül eredményes, ám egyben sokat kritizált parancsnok volt. Viselkedésére sokan panaszkodtak, Churchill híres szavai szerint fõként gyõzelmei után volt elviselhetetlen.