Amerikai demokrata párti politikus, az Egyesült Államok 33. elnöke. 1934-tõl 1944-ig szenátor. 1945 januárjától alelnök, április 12-től, Roosevelt halálát követően 1952-ig az Egyesült Államok elnöke. A háború alatt kezdetben jelentõs mértékben támaszkodott elõdje bizalmasaira, késõbb viszont saját embereit ültette a kulcspozíciókba. Az elsõ idõszakban gondot okozott számára, hogy alig-alig volt tisztában a háborús helyzettel, illetve tervekkel, alelnökként sem tudott pl. az atomprogramról. Ellentétbe került Sztálinnal Lengyelország ügyében, Harry Hopkinst el is küldte Moszkvába, de a tárgyalások nem hoztak eredményt. A potsdami konferencián sem sikerült elérnie a jaltai döntések részbeni megváltoztatását. A tanácskozáson értesült az atombomba sikeres kipróbálásáról. Útban hazafelé úgy döntött, hogy az új fegyvert be kell vetni Japán ellen. Ennek szükségességérõl, illetve az alkalmazás módjáról máig folynak a viták. A háborút követően a Marshall-terv segítségével mozdította előre Európában az újjáépítést.