A Szovjetunió marsallja. Az első világháborúban is szolgált, majd 1919-ben belépett a Vörös Hadseregbe. 1937-től a vezérkar tagja, 1942-től 1945-ig vezérkari főnök és a honvédelmi népbiztos (Sztálin) helyettese. Jelentős szerepe volt a sztálingrádi ellentámadás megtervezésében, a hadmûveleteket Voronov-val és Zsukov-val dolgozták ki. Másik nagy feladata a kurszki ütközet elõkészítése volt, melynek során legfontosabb döntése az volt, hogy meg kell várni, amíg a németek támadnak, csak azután kell az ellencsapást megindítani. Sokszor látogatta meg az első vonalakat, Szevasztopolban meg is sebesült. 1945-ben Csernyahovszkij halála után a 3. Belorusz Front parancsnoka lett, majd a Távol-Keleten a japánok elleni hadműveleteket irányította Mandzsúriában és Koreában. 1949-53 között honvédelmi miniszter volt.